Az ihlet

Magamból.

Fagyos hideg van. A fák ágain megül a dér. A tenyerem izzad. Megszállt az ihlet. Ha megtalált, az azt jelenti, hogy készen állok a megvalósítására. Most nem hagyom elillanni, megragadom. Írok. Minden héten egy mini novellát, arról, hogyan keltem életre a lelkem. Sok-sok történetem van arról, hogyan halt meg. Már a nyughelyét is megtaláltam, és a helyet időről-időre meglátogatom. 

Ha nem találod merre indulj el, jó megoldás lehet, ha az utat a végéről visszafejted.

Caprin leszek szétszórva. Onnan indulok visszafelé. A közelbe költözöm, Olaszországban fogok élni. Novellákat írok, valószínűleg éhen halok. De addig is élek, úgy, hogy elégjen benne a szívem.

Az ihlet itt leng körülöttem.

A Duolingo szerint pillangó vagyok. Io sono una farfalla. Halálosan komolyan ez volt az első gyakorló mondat, mikor hajnalban a buszon elkezdtem gyakorolni az olaszt. Mi ez, ha nem a sors? A jel, hogy ráléptem a megfelelő útra, az én utamra. Pillangó vagyok. Kibújtam gubómból. Vége a padlón kúszó, csúszó-mászó létnek, pillangó vagyok. Szárnyalok.

Az ihlet sokféle alakban érkezhet.

Mindenkinek a számára felfogható módon mutatja meg magát. Egy állat, egy felhőkép, vagy akár csak egy megfelelő időben elhangzó mondat formájában. Mert valójában már ott van benned, csak még nem fogtad fel. Magad is felkutathatod. Mi az, ami hajt, ami miatt nem tudsz aludni éjjel, alig várod, hogy felkelhess és mehess, csinálhasd? Mi az amire vágysz, mikor valamit kényszerből kell tenned? Az iskolában, a munkahelyeden csak bámulsz ki az ablakon és azt mondod, bárcsak! Én ilyenkor utaztam. Mindig utaztam. Sokáig úgy hittem menekülök. Most már tudom, hogy úton lenni szeretek, mindig új helyeket, új embereket, szokásokat ismerni meg. Feltárni a világot. Azt szeretem.

A munkám.

A munkám egyáltalán nem hoz lázba. Nem mondom, hogy borzasztó és minden rossz benne, hiszen a kollégáimat nagyon kedvelem. A feladataim sem unalmasak. És nem vagyok tiszteletlen, tudatában vagyok annak, hogy ebből élek. És jól élek, megvan mindenem. Mert én azt az utat választottam, hogy keveset akarva válok gazdaggá.

Persze alig várom a kávészünetet, az ebédidőt, hogy végre írhassak. Nem számít miről, csak kiírni magamból a rengeteg gondolatot, melyek távolra repítenek. Ha neked is van bármi, ami ennyire hajt, alig várod, hogy hazaérj és megsüthesd a legújabb sütemény receptet, ha állandóan rajzolgatsz a jegyzetfüzeted margójára, akkor az a te utad. Azzal kell foglalkoznod, ami mint egy motor belülről hajt, akkor sosem fogod kényszernek érezni a munkát. Abban kiteljesedhetsz. 

Vállalkozz!

Már gyermekkorunkban lebeszélnek minket arról, hogy az álmainknak éljünk. Abból nem lehet megélni! Hogyan fogod abból eltartani a családod? A családodnak arra van szüksége, hogy boldog légy, azt tanulják tőled a gyermekeid, igenis lehet a vágyainknak élni. Ezzel meg tudjuk szakítani a negatív spirált. Nem azt mondom, hogy add be a felmondásodat most, de kezdd el szinkronba hozni a munkát és a foglalatosságot, ami megmozgatja a belsődet, amiben elég a szíved. Látod, én vállalkozom.

Elindítom a blogom.

Nem tudom, ebből hogyan fogok Olaszországba költözni, de a gondolatától már pillangók verdesnek a hasamban.